A fejlett országok egyik legnagyobb népegészségügyi problémája az elhízás. Sokan azonban nem tudják, hogy a látszólag vékonyabbak is küzdhetnek a szerveiket körülölelő zsigeri zsírok felhalmozódásával, amely olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint az inzulinrezisztencia. A témáról dr. Koppány Viktóriát, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistáját kérdeztük.

Csak egy kis pocak…

Sokan abban a téves elképzelésben élnek, hogy a karcsúbb, esetleg csak egy kis pocakkal rendelkezőknek nem kell sem diétázniuk, sem pedig mozogniuk, hiszen nincs rajtuk jelentősebb zsírréteg. Igenám, viszont érdemes tudni, hogy a zsír nem csak a bőr alatt rakódhat le, ugyanis a belső szerveink körül is felhalmozódhat. Ez az úgynevezett zsigeri vagy viszceláris zsír. Természetesen ennek is megvan a maga jelentősége, hiszen feladata, hogy védje a szerveket a fizikai behatásoktól. Azonban a „védőburok” csak addig van a szervek hasznára, ameddig az nem túlságosan vastag, hiszen ez már jelentősen károsítja az egészséget.

Sajnos sem a mérleg, sem pedig a BMI nem mutatja meg, mennyi zsigeri zsír is halmozódott fel bennünk. Általánosságban elmondható, hogy a nőknél 80, férfiaknál 90 cm feletti haskörfogat utal a problémára, ám a zsigeri zsírok pontos mértékét speciális műszerekkel lehet megállapítani.

Inzulinrezisztenciához és depresszióhoz is vezethet

A viszceláris zsírok felhalmozódása nem csak az általános közérzetet rontja, hiszen amellett, hogy hormonokat termelnek, reagálnak is a hormonális változásokra. Ez pedig azzal jár, hogy képesek gyulladásba hozni azokat a szerveket, melyeket túl nagy mennyiségben vesznek körül- mondja Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont PCOS és inzulinrezisztencia specialistája, aki a paciensek visszajelzései alapján elnyerte a Budai Endokrinközpont Kiváló Év Orvosa díjat.

A gyulladás kialakításával a zsigeri zsírok komoly szerepet játszanak olyan népbetegségek kialakulásában, mint a stroke, a szívinfarktus, a rák vagy a 2-es típusú cukorbetegség.

Egyes kutatások arra is rámutattak, hogy a viszceláris zsírok a gyulladás kiváltása mellett kortizolt, vagyis stressz hormont is termelnek, ami a depresszió kialakulásáért is felelőssé tehető. Ugyanis a kortizol gátolja az endorfin, vagyis a boldogsághormon termelődését.

Dr. Koppány Viktória elmondta, hogy korunk népbetegsége, az IR kialakulásában is óriási szerepe van a zsigeri zsíroknak, ugyanis ekkor az üres zsírsejtek trigliceriddel telítődnek, melynek következtében a felületük jelentősen megnő, így egy adott felületre jutó inzulin receptorok száma csökken.

Látható tehát, hogy a zsigeri zsírok miatti kisebb – és természetesen nagyobb- pocak is utalhat inzulinrezisztenciára, főleg, ha az alábbi tünetek is párosulnak hozzá:

• menstruációs zavarok
• teherbeesési nehézségek
• fokozott szőrösödés férfiakra jellemző területeken
• zsíros, pattanásos bőr

Mit tehetünk?

Az IR kezelésében fontos szerepet kap a személyre szabott diéta, mozgásprogram és szükség esetén gyógyszeres kezelés.

A viszceláris zsírok visszaszorítására az aerob mozgásformák igen hatékonyak, ám típusuk, intenzitásuk függ többek között az általános egészségügyi állapottól, az edzettségi szinttől, és természetesen az elhízás mértékétől is. Éppen ezért fontos, hogy még az edzés megkezdése előtt vegyen részt az illető állapotfelmérésen, ahol tisztába kerülhet a fontosabb paramétereivel, köztük a zsigeri zsír mennyiségével, izom/zsír arányával, keringési rendszere állapotával. Az aerob mozgás mellett azonban nem szabad megfeledkezni az izomerősítő edzésekről sem, ugyanis amellett, hogy csökkenti az inzulin-és vércukorszintet, javítja az anyagcserét, és pozitív hatásai még az testmozgás után 72 óráig is megmaradnak- mondja Németh Vivien, a Budai Endokrinközpont mozgásterapeutája.

Érdemes – főleg a kezdetekben- személyi edzőhöz fordulni, aki személyre szabott mozgásprogramot állít össze, figyelembe véve az illető fizikumát és egészségügyi állapotát. Ugyanis egy esetleges túlerőltetés amellett, hogy elvezi a kedvünket a sportos életmódtól, rossz hatással van az ízületekre, a szívre és az egész keringési rendszerre. Ha pedig az intenzitás túl alacsony, vagy ha nem az egyéni adottságoknak megfelelő mozgást választ magának az illető, akkor az eredményre bizony hosszú ideig várni kell.